AMIKOR NYOMASZTOD A KAMASZT A KILÓIVAL

kamaszkilo

Nemrég fültanúja voltam, hogy egy kiskamasz lányra édesanyja társaságban nyilvánosan rászólt: “ne egyél annyit, mert kövér leszel”. Ismerős mesélte, hogy náluk a családi ebéden a 13 éves kislány nem kap desszertet mert édesapja szerint már így is “túl jó húsban van”. Ti is tapasztaltatok már hasonló szituációt? Vagy veletek is előfordul hasonló?

Elég gyakori manapság, hogy a szülők

az aktuális szépség divat nyomásának engedelmeskedve irreális elvárásokat támasztanak a gyermekeik felé,

anélkül, hogy figyelembe vennék annak genetikai felépítését, vagyis öröklött testalkatát, testi adottságait, aktuális hormonális fejlődését és legfőképpen a lelkét.

Érthető, ha egy szülő törekszik arra, hogy gyermekéből egészséges, sikeres, vonzó felnőtt váljon. A mai világ különösen megköveteli a csinos külsőt, melyet a siker egyik zálogaként is gyakran megnevez. De vajon

tényleg a manöken alkattól lesz vonzó valaki,

vagy attól, ha sugárzik róla az egészséges önbizalom, mellyel magát elfogadja?

Mielőtt egy gyermeket más korabeli gyerekekkel összehasonlítva “kövérnek” titulálunk, több tényezőt is figyelembe kell venni.

Mikortól számít ténylegesen túlsúlyosnak?

Ebben a mérvadó az un. BMI  vagyis testtömeg index, amely a kilogrammban mért testsúly és a méterben mért magasság négyzetének elosztásával történik. A WHO szerint az ideális érték 18,5-24,99 közé esik, ez alatt kóros soványságról, e felett pedig túlsúlyról, 30-as érték felett pedig komolyabb elhízásról beszélünk. Figyelembe kell venni azt is, hogy a hormonális érés idején a gyermek testsúlya eleve emelkedik, alakja változik, valamint azt, hogy a kamaszok alapjáraton is rengeteget esznek. Ha aggódunk, vagy kétségeink volnának, mindenképpen kérjük ki a gyermekorvos véleményét ebben a témában.

Miért káros, ha egy kamasz lányt (vagy akár fiút) arra figyelmeztetünk, hogy egyen kevesebben, mert el fog hízni, vagy kövér lesz?

Ha megjegyezzük, hogy mekkora lett a feneke,

vagy azon viccelődünk, hogy leszakad alatta a fotel? Azért, mert ezzel az önbecsülését ássuk alá, amitől akár még felnőtt korában is önbizalomhiánnyal küszködhet.  Ettől pedig vagy szorongani fog, és még többet eszik -akár titokban is-, vagy éppen az ellenkezőjeként azt érhetjük el vele, hogy megtagadja magától az evést, önsanyargató diétába kezd, amivel szintén az egészségének árt.

Egy rosszul megfogalmazott kritika az étkezési zavarok legveszélyesebb formáihoz is vezethetnek, úgymint, az anorexiához vagy bulimiához és túlevéshez. Vannak olyan csinos vékony felnőtt nők, akik a folytonos gyermekkori kritika miatt egész életükben elégedetlenek alakjukkal és folyamatosan diétáznak, holott nem is lenne rá szükségük. Mások pedig nagy valószínűséggel attól lettek felnőttként túlsúlyosak, mert mintegy önbeteljesítő jóslatként csak “beteljesítették a szerepet, amit rájuk osztottak”.

De nem mindig csak a konkrét kritika tud károkat okozni egy olyan kamasz lelkében, aki hatalmas érdeklődéssel figyel minket szülőket és az őt körülvevő világot. Magunkon is érdemes nőként elgondolkodni, hogyan is vagyunk mi ezzel a kövérség, soványság témával?

Mit gondolunk a saját testünkről, hogyan érezzük magunkat benne? Szeretjük-e, elfogadjuk-e és mit teszünk érte?

Ha azt látja a gyermekünk, hogy soha sem vagyunk elégedettek magunkkal,

vagy esetleg folyton diétázunk, könnyen azonosulhat velünk és ő is hasonlóképpen viszonyulhat a testéhez. Ha mi roppant csinosak vagyunk, de ő esetleg nem a mi alkatunkat örökölte, először is fogadjuk el ezt a tényt. Van ilyen, lehet ő még ettől gyönyörű. Ezután próbáljunk  meg olyan sportot keresni, amelyik tetszik neki, és egészséges étrendre átállni, együttesen, amelyben a család összes tagja partner, nem pedig csak róla szól (hogy ő nem ehet desszertet).

Ha mi nem szeretjük az alakunkat, ne rajta próbáljuk a vágyott fiatalkori álom alakot leverni.

Sportoljunk együtt, keressünk hatékony de kíméletes diétákat, főzzük meg őket közösen és örüljünk a bizonyára majd látható eredménynek. Ha a párunk tesz megjegyzéseket a gyerekre, próbáljunk meg vele is beszélni erről négyszemközt, kedvesen elmondani neki, hogy szerintünk ezzel csak árt a kamaszunk önbecsülésének.
Ne felejtsük el, hogy nem ritkán a túlzásba vitt evés egy hiánypótlásönjutalmazás vagy éppen  szorongáscsökkentő módszer. Ha ezt tapasztaljuk, próbáljunk beszélgetni vele, megérteni mi van a lelkében, bántja-e valami, szorong-e valamitől, fél-e, bánatos-e. Ha szükségesnek látjuk, érdemes szakember segítségét kérni.
Ha pedig minden, a fentiekben felsorolt problémákat elvethetünk, hagyjuk csak nagyokat enni őket, hiszen fejlődésben lévő szervezetük annyi ételt képest befogadni, amit mi szerintem néha el sem hiszünk!

0
0
0
s2smodern
powered by social2s