BESZÉLJÜNK A SZEXUALITÁSRÓL!

Te, kedves kamaszos Szülő, aki ezt a cikket olvasod, emeld fel egy percre a tekinteted a képernyőről és gondolkodj el egy kicsit azon, hogy szerinted a kamasz gyermeked mit tud ebben a pillanatban a szexről?

A testi érési folyamatok megindulása idején vagy akár később is, tudtatok-e családilag vagy kettesben beszélgetni erről a témáról? Mert-e kérdezni otthon, vagy maradtak az iskolai felvilágosító órák, a barátok és az internet különböző oldalai?

Mert ugye nem könnyű a kamasszal a szexről beszélni. Ráadásul a téma kapcsán azon túl, hogy elmeséltük hogyan is működik az emberi test és mi a fogamzásgátlás, még nagyon sok fontos kérdés is felvetődik.

Legfőképpen az, hogy beszéltünk-e a párkapcsolati és ezen belül is az érzelmi vonatkozásáról.

 

Ma a kamaszoknak nincs könnyű dolguk, hiszen a szex az online térben hatalmas mennyiségben, kéretlenül és életkortól függetlenül is rendelkezésre áll. Elég az okostelefon keresőjébe a „por” szót beírni és máris ontja magából a különböző pornó oldalak videókínálatát, amelyet aztán életkortól függetlenül bárki megnézhet. Szóval naivság lenne azt gondolni, „a mi gyerekünk úgysem néz bele” életében legalább egyszer.

Hogy jön ide az anyapara?

A mi kamaszéveinkben ezek a dolgok nem álltak ilyen egyszerűen rendelkezésre, megmaradt számunkra az, hogy a szexualitás különböző formáit egymással (illetve ritkább esetben és gyakrabban a fiúk, újságokból) tapasztaltuk meg. Anélkül, hogy részletesen belemennénk a témába, a pornófilmek egyik problémája az, hogy képi anyaga úgy lett összeállítva, hogy a fantázia számára már nem marad hely. Ez azt eredményezi, hogy a való életben a tartósan pornót néző számára a szexualitás varázsa és az izgalom szintje csökken.

A fiatalok számára bármiféle érzelmi bevezető nélkül hirtelen olyan tartalmakkal ismerkedhetnek meg, amiről azt gondolják a szex hétköznapi és párkapcsolati normál részét képezik. Ez sokuk számára szorongató és félelmet keltő lehet, mások számára pedig azt az üzenetet hordozhatja, hogy

így kell csinálni, ilyennek kell lenni, így kell kinézni, ekkora méretekkel kell rendelkezni, mert így fogok megfelelni a páromnak. Mivel ezt látják, nekik erről szól a szex.

Régen, (a múlt század közepéig) amikor egy fiatal elérte a felnőtt testi érettségi szintet, az általában egybeesett az érzelmi érettségének szintjével, vagyis érett párkapcsolatot tudott létrehozni. Ma egy fiatal a kamaszkor közepén testileg érett a szexuális kapcsolatra, érzelmi szempontból is jó esetben 20 éves kora körül megérik, de anyagilag csak 25 éves kora körül kezd el önálló életet élni. Ez nagyon sok olyan kérdést vet fel, amivel nekünk, szülőknek azon túl, hogy etetjük, védjük és taníttatjuk őket, foglalkoznunk kell.

Gyermekünk nagy valószínűséggel úgy kezd el nemi életet élni, hogy talán még érzelmileg sem biztos, hogy érett rá, de anyagilag biztos nem, tehát az tuti, hogy erre az első időkben úgy kerül sor, hogy még velünk lakik. Szóval ki az, aki nálunk nagyobb felelősséggel tartozna ebben a kérdésben? Természetesen senki nem mondhatja meg, mi a jó és mi nem, ez attól függ, kinek mennyire rugalmasak a határai ezekben a kérdésekben.

Itt is érdemes a mértékletesség elvét vallani, vagyis sem a túlzott tiltás, sem a túlzott engedékenység nem vezet eredményre.

Viszont minderről beszélnünk kell, kellene velük. Na, igen de hogyan? Miért annyira kényes kérdések ezek sokunk számára? Mi az, ami miatt fogalmunk sincs legtöbbször mit is mondjunk, elpirulunk,és legjobb esetben is csak a velünk azonos nemű kamasz „felvilágosítását” vállaljuk be?

Az első, és legegyszerűbb ok az, hogy

velünk sem nagyon beszéltek erről a szüleink annak idején, nem tanultunk meg gátlások és szégyenkezés vagy irónia nélkül, a maga természetességében beszélni a szexualitásról.

A tények még csak- csak szóba kerültek, de az, hogy mi jó egy nőnek, mi jó a férfinak, mit lehet és kellene egy párkapcsolatban szexuálisan megélni és hogyan, valamint az, hogy

mennyire fontos eleme a szex egy párkapcsolatnak, erről szinte semmit sem „illett” beszélni.

A másik elgondolkodtató ok pedig- nyilván összefüggésben az előzővel-, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk általában a szexhez, és konkrétan a saját szexualitásunkhoz. Ehhez néhány kérdést érdemes intézni saját magunkhoz is.

Kérdések önmagunkhoz a szexualitással kapcsolatban

• Szeretjük-e a szexet és fontosnak tartjuk-e a párkapcsolatban?
• Van-e jelenleg is szex az életünkben vagy esetleg megszűnt? Ha megszűnt tudjuk-e az okát?
• Boldog párkapcsolatban élünk-e? Ha nincs párkapcsolatunk jelenleg, tervezzük-e, hogy legyen?
• Meg mertük és tudtuk-e partnerünkkel beszélni szexuális vágyainkat?
• Elfogadjuk és szeretjük-e a testünket?
• Egyet értünk-e gyermekünk apjával vagy partnerünkkel a fontosabb kérdésekben ebbe a témában?
• Tudtunk-e gyermekünkkel már kiskorában is a saját gyermeki szintjén de nyíltan beszélni erről a témáról? (Pl.”hogyan került a tesód a hasamba…”, ja, és nem úgy, hogy a gólya beletette..)

Hiszen akkor tudunk bizonytalanság nélkül, magabiztosan állást foglalni ebben a kérdésben, ha mi magunk is jóban vagyunk ezzel a témával. Akkor fog ránk gyermekünk hallgatni, akkor kérdezi majd meg szégyenkezés nélkül azokat a dolgokat, amiket szeretne megtudni, kéri ki véleményünket, ha mi magunk hitelesek vagyunk önmagunkkal.

Ha mást gondolunk, mint amit mondunk, nem fogjuk azt a hatást elérni, amit szeretnénk, mert metakomunikációsszinten nem azt fogjuk sugallni, amit akarunk tudatni.

Pedig soha még ekkora igény nem merült fel arra, hogy mi, szülők meséljünk gyermekeinknek a párkapcsolat érzelmi és testi síkjairól, mint manapság. Arról, hogy egy jó párkapcsolat meglehetősen sok tényezőből tevődik össze, amiért napi szinten tenni kell. A közös célok, az elköteleződés és érzelmi érettségen túl, ott van a szexualitás is, mint fontos alapja két ember kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatának.